Jézus a főpap: Mennyből, mégis közülünk való

Zsid 4:14-16, 5:1-10 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.  Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” Ő testi élete idején könyörgésekkel (rászorultságból fakadó kérés) és esedezésekkel (oltalom keresése), hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet,  és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.  Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.

A Szentírásban létező fejezet- és versbeosztás nem része az eredeti ihletett szövegeknek. Későbbi emberi munka, nem feltétlenül ihletett, de hasznos a tájékozódás miatt. Az újabb fordítások egyébként sem versekre tördelik a szöveget, hanem egybefüggő gondolatmenetekre, fejezetcímekkel, amelyek nem feltétlenül egyeznek a számozott fejezetekkel. Ezt én jobbnak tartom, a Biblia nagyrészt nem önálló aranymondásokból, hanem összefüggő gondolatmenetekből áll. Én itt is másképp vennék egy egybefüggő részt: a Zsidók 4:14-5:10 között egybefüggő tanítás található Jézus főpapi tisztségéről. Több erről szóló tanítás is van a Zsidókhoz írt levélben, ez a szakasz pl. lényegében megismétli, amit a szerző a Zsid 2:9-10, 17-18-ben korábban írt. Nyilván nagyon fontos lehet! Ugyanakkor meg is előlegez későbbi témákat a levélben: pl. hogy Jézus nem az Áron rendtartása szerint lett főpap, hanem a Melkisédek rendje szerint.

Főpap – a mózesi zsidó istentiszteleti rendtartás legfőbb meghatározó személye, felelős irányítója volt. Éli főpap például hiába volt maga istenfélő ember, Isten felrótta neki, hogy nem fegyelmezte meg papként szolgáló fiait. Isten rendelése, kiválasztása szerint lehetett valaki az, az Ószövetségben csak Áron leszármazottja. (Ezért fontos, hogy Jézus egy új rendtartás, Melkisédek rendje, és egy Új Szövetség szerint lett főpap – de ez későbbi téma).

Minden istentiszteleti cselekmény, áldozat, tanítás, a Szent Sátor minden szolgálata a főpap tekintélye alatt zajlott (Nádáb és Abihu kiléptek Áron tekintélye alól, amikor saját elképzelésük szerint áldoztak a szentélyben, ezért kellett meghalniuk). A legfőbb szertartásokat csak ő mutathatta be, pl. az éves Nagy Engesztelő Áldozatot. Ezen alkalommal, megfelelő előkészítő áldozatok után, csak ekkor és csak ő – beléphetett a Szentek Szentjébe, Isten közvetlen jelenlétébe, ahol a Szövetségláda fölött a kerubok közt láthatatlanul, de teljes dicsőségében trónolt („Tiéd a végtelen, s a kárpiton túli tér”). Más ezt nem tehette meg, és ő is csak az előírások szerint, „akkor nem hal meg” – először a illatáldozat füstjével kellett beborítani a szövetségláda fedelét, tehát gyakorlatilag nem is látta. (3Móz 18:13) A szövetségláda fedelére hintette az áldozat vérét, amelyet a saját bűneiért (egy bika), és a nép bűneiért (egy kecskebak) áldozott. Ez volt Izrael legszentebb ünnepe, ezen a napon Isten utasítására böjtöltek.

Nagy Főpapunk, aki áthatolt az egeken

Fil 2:5-8aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Zsid 1:3 Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Más vallásoknak is vannak főpapjai. Ők mind valamilyen élmény során kaptak kinyilatkoztatást a természetfölöttiről (Mózes, a próféták, Mohamed, Buddha), vagy valamilyen különleges képesség, vagy beavatási szertartás során kerültek kapcsolatba vele (varázslók, sámánok, guruk, de a zsidó főpap is). Jézus azonban eleve a természetfölöttiből jött, és oda is tért vissza. Az Ő személye fölül van minden más természetfölötti forráson vagy élményen. Nem csak egyszerűen természetfölötti lény volt – angyal – hanem jóval azok fölött álló, ezt tárgyalja a Zsidókhoz írt levél 1. része. Ő maga az abszolút természetfölötti, aki minden más létezés – látható, vagy láthatatlan – forrása. Saját elhatározásából lett része a teremtett világnak, céllal jött, a teremtett világ bűneit, romlásait helyreállítani, és magához emelni.

Érdekes, hogy, a zsidó vallásnak jelenleg nincs is főpapja, csak (fő)rabbik, ami a lelkésznek megfelelő feladat. Kb. 40 évvel Jézus kereszthalála után a jeruzsálemi templomot lerombolták, megszűnt az áldozatbemutatás. Valamilyen módon ez is arról beszél, ami a Zsidókhoz írt levél üzenete, hogy Jézus, a megígért és várva várt Messiás, beteljesített minden ószövetségi áldozatot. Egyúttal meg is szüntette az Ószövetség egész rendtartását, és egy teljesen Új Szövetséget hozott létre – új rendtartással.

Emberek közül és az emberekért, Isten szolgálatára

4:15 v. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.

5:1-2 v. Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel.

A főpap öltözete is különleges volt, például a mellén viselte a „hósent”, azaz egy kis felerősített mellvértet, ahol 12 drágakő volt Izrael törzsének neveivel. Azt jelképezte, hogy a főpap szívén hordozza az egész népet, akit képvisel, és az ő nevükben jelenik meg Isten előtt. Nem csak felírva, ráhímezve voltak a nevek: minegyik egy drágakőbe volt vésve. Jézus az egész emberiséget a szívén hordozta, egyenként mindannyiunkat képviselte, egyénenként halt meg mindannyiunkért. A mi Főpapunk mindannyiunkat mint drágaköveket hordoz az Atya előtt.

Ő ugyan sohasem követett el bűnt, sőt gyűlölte azt, de emberré válásához tartozott, hogy átélte kiszolgáltatottságunkat, hogy milyen teher lehet tudás és világos cél nélkül a bűn terhe alatt élni. Lehetősége lett volna elbukni, ha elkezdett volna a saját ereje és elképzelése után járni, ahogy mi mindannyian. Őt is csak az Atyával való, naponta megújuló kapcsolata tette bölccsé és erőssé. Soha ne mondd azt, hogy „mit tudhat erről Isten…” Igenis tudja, sőt annál sokkal többet is. Bízhatsz benne!

Mindannyian egyszerre vagyunk elszenvedői és részesei ennek a bűnös világnak. Jézus viszont minden teher és kísértés között tökéletesen helytállt, bűntelen és tiszta maradt. Bebizonyította, hogy létezik Isten akarata szerinti élet, és hogy ez milyen nagyszerű. Ő volt az egyetlen, rajta kívül mindenkor mindenki elbukott. Jézus jogosan vádolhatna tehát minket, de nem ezért jött.

Ján 3:16-17 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.

Szenvedések által lett tökéletes, és szerezte üdvösségünket

5:7. v. Ő testi élete idején könyörgésekkel (rászorultságból fakadó kérés) és esedezésekkel (oltalom keresése), hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.

Bár sokszor és sok időt töltött Isten előtt, de ismert számunkra az az alkalom, amire illik a fenti leírás:

Máté 26:36-39 Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.

Luk 22:44 Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

Miért kiáltott hangosan, sírt, könyörgött, esedezett? Mi nyomasztotta? Mi volt az a pohár, amelyet annyira nehéznek tűnt számára, hogy kiigya?

Mi Jézus szenvedéseiből a láthatókat ismerjük. Az is elég széles kört ölel fel, nem csak testieket, lelkieket is, amelyek néha még fájdalmasabbak lehetnek. Már csecsemőként üldözték és menekülnie kellett. Hiába tett olyan sok jót, jelet, csodát, a többség makacsul hálátlan és ellenséges volt, egyre inkább. Názáretben a falujabeliek nem hogy büszkék lettek volna, hogy közülük való a Messiás, de meggyűlölték, sőt meg is akarták ölni. Még a saját családjára is inkább a falu megvetése hatott. A legtöbb gyógyult, szabadult ember hálátlan maradt. A nép vezetői nem hogy üdvözölték volna, de egyre féltékenyebbek lettek. Tanítványai sem értették igazán, a végén az egyik elárulta, a másik megtagadta, a többi elfutott a veszély láttán. Legvégül egy koncepciós per során ártatlanul halálra ítélték (istenkáromlásért magát az emberré lett Istent!), a vallási és a világi vezetés együttműködésével megkínozták és borzalmas halállal kivégezték.

Zsolt 75:8-9 …Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.

Ez azonban mind kevés lett volna ahhoz, hogy Jézus ilyen rettenetes félelemmel és borzadállyal imádkozzon, hogy ha csak lehetséges, ne kelljen kiinni azt a pohárt. A pohár igazi tartalma szellemi-lelki természetű volt. Jézus egész földi életében (akár csak korábban a Mennyben) szenvedélyesen irtózott, viszolygott a bűntől. Mindaz a szenny, hazugság, sötétség, és gonoszság, ami a földön uralkodik, tökéletesen ellentétes volt az egész valójának, teljesen idegen tőle. Ott a kereszten mégis mindezt az elképesztő gyalázatot magára kellet vennie, hordoznia kellett, eggyé kellett válnia vele. Hogy aztán magával vigye a halálba, és így megtisztítson minket mindettől. Ez volt az Ő mindent beteljesítő főpapi engesztelő áldozata: önmagát áldozta fel. Miénk az áldás és a szabadság, de Jézus igazi szenvedése, amellyel kifizette ezért az árat, felfoghatatlan titok marad. A testi szenvedése, noha az is rettenetes, csak halvány árnyéka az igazinak.

2Kor 5:17 Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Általa mi is bizalommal járulhatunk a Szentek Szentjébe

Zsid 4:15 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Ez az a trón, a kegyelem trónja, ahová a főpap évente egyszer bement engesztelést szerezni saját, és a nép bűneiért. Sok ostobaságot képzelnek manapság a Frigyládáról, de az csak egy élettelen tárgy, arany és fa. Nincs saját ereje, hatalma – csak annak van, aki a trónon ül és uralkodik. Isten megígérte az Ószövetségben, hogy az Ő dicséges jelenléte trónol majd a Szentek Szentjében, az arany kérubok fölött.

Zsid 9:24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.

Mi nem ebbe a földi Szentélybe kaptunk bejárást, hiszen az már megsemmisült. Annál sokkal nagyobb, tökéletesebb szentélybe, az Atya örökös trónjához járulhatunk Krisztus által. Nem látható még szemmel, mint akkor a Frigyláda, hanem hit által, de valóságosan, félelem nélkül, bizalommal. Bármikor, bármilyen körülmények között, bármiben is van szükségünk segítségre. Irgalmat nyerhetünk és kegyelmet találhatunk.

Kapcsolat/ Lokáció

Kapcsolat

Címünk: 1143 Budapest,
Hungária krt. 109. 1. em. 2.

Telefon Laci:   +36 20 549 2219
Telefon Ildikó: +36 20 464 1168
Email: graceministrieshun@gmail.com

Események / Naptár