Belépni Isten nyugalmába

Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra (legyen bennünk félelem vele kapcsolatban), hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten:

„Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.”

Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.”  Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. 

Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.

Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

 

A Teremtés és Isten nyugalma

  1. v. …és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.”

A Zsidókhoz írt levél sokféle módon kapcsolja Krisztus munkáját az Ószövetség üzenetéhez: az angyalok munkájához, a pusztai vándorláshoz, az Ígéret Földjéhez, a Szent Sátorhoz, ill. a Templomhoz, és az ott végzett áldozati-szertartási-ünnepi rendhez. Itt éppen a Teremtéshez és a Tízparancsolathoz kapcsolódunk:

2Móz 20:8, 11 Emlékezz meg a nyugalom napjáról (sabbat), és szenteld meg azt! Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.

Régi vita a tízparancsolat kapcsán: szombat vagy vasárnap? A hét utolsó napja (a tízparancsolat alapján), vagy a hét első napja (az új teremtést megünnepelve)? Mi az utóbbiban élünk. Sok vitával kapcsolatban, amely keresztényeket értelmetlenül fordít szembe egymással, az a véleményem, hogy nincs értelme vitatkozni a kevésbé fontos tényezőn, ha megtaláljuk a lényeget. Hat nap munka, egy nap pihenés – az egész világon bevált életrend, hiába is próbálták megváltoztatni. A sabbatnak nem csak az a lényege, hogy kilépek a munka világából és pihenek, bár ez is nagyon fontos a mai hajszolt világban. Inkább az, hogy időt különítek el arra, hogy Isten dolgaival, az Ő személyével foglalkozzam, legyen valóban megszentelve ez a nap. A keresztények ezt úgy gyakorolják általában, hogy vasárnap reggel elmennek a gyülekezetbe. Sajnos sokszor a vasárnapi ebéd még nagyobb családi szentség, ahol már el is felejtették a prédikációt. De miről is szól a Zsidókhoz írt levél 4. része valójában, a témával kapcsolatos közhelyes gondolatokon túl?

Mit jelent például az, hogy Isten megpihent, megnyugodott a munkáitól? Üdülni ment a francia Riviérára? Beült egy karosszékbe, feletette a lábát, jégbehűtött kólát szürcsölt, és megnézte a TV-ben a kedvenc sorozatát?

1Móz 1: 31, 2:1-3 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Így készült el az ég és a föld és azok minden serege. A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.

Isten megtekintette saját alkotásának teljességét, és megállapította, hogy minden, amit alkotott, jó, sőt, igen jó. Érdekes, mi el sem tudnánk képzelni, de Isten fontosnak tartotta megvizsgálni saját művét, és ezt megállapítani. Talán, mert volt, aki ebben kételkedett (esetleg ma is kételkedik). Isten azonban nem esett kétségbe, nem érezte úgy, hogy bárkinek bármit bizonyítania kell. Megállapította, hogy jót tett, nem annyira a maga, hanem inkább a mi számunkra, akik hajlamosak vagyunk ezt kétségbe vonni, és ez a kételkedés nekünk árt, nem használ.

Isten az örök nyugalom állapotában él. Nem aggódik, nem stresszel, nem esik kétségbe, nem is munkamániás. Nincs bizonyítási kényszere, nem sodorják mások véleményei. Szilárdan és pontosan tudja, hogy amit tett, az jó, és mind a létezésének, mind cselekedeteinek értéke, jelentősége van, mert minden szeretetből, teljeskörű ismeretből, pontosan előrelátó tervezésből és tökéletes bölcsességből fakad. Ő nem arrogáns, amikor Istennek képzeli magát, hiszen – öntelt emberekkel ellentétben – Ő tényleg Isten. Nem hivalkodik vele, ha nem muszáj, de nem is szerénykedi el. Egyáltalán, nincs benne semmilyen pótcselekvés, sem érzelmi zűrzavar.

Ef 1:9-12a Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10 az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk…

Ha összefüggéseiben nézzük, a Teremtés története nem a tudósoknak (geológusoknak, paleontológusoknak, fizikusoknak, filozófusoknak, stb.) szól, hanem neked és nekem. Isten létrehozott egy rendkívüli, lenyűgöző méretű és gazdagságú világot, hogy belehelyezze az embert. Az egészben nem a galaxisok, bolygók, hegyek, tengerek, növények és állatok képezik lényegét, hanem te és én. Isten kezdettől fogva partnert, társat keresett, akivel mély, bensőséges kapcsolatban élhet, akivel megoszthatja szeretetének minden gazdagságát, és akitől viszont-szeretetet kap. A teremtéstörténet Isten szerelmi vallomása: mindezt érted, neked alkottam.

Egy zsidó rabbi szerint Isten a hetedik nap is alkotott valamit: a sabbatot. A sabbat a nyugalom napja. Mit is csinált Isten ezen a napon, miután az előző nap végén, mintegy betetőzésképpen, megteremtette az embert? A hetedik napon elkezdte az emberrel közös életet. Nekiállt, hogy bevonjon minket abba a tökéletes nyugalomba, ami az Ő személyének szerves tartozéka. Gondoskodó, világát megnyitó édesapaként kezdett foglalkozni Ádámmal. Ádám abban a békében, nyugalomban élt, amit Isten közelsége árasztott rá, és amit minden felelősségteljes szülőnek biztosítania kell a gyermekeinek, amennyire képes rá, hiszen csak így lesz egészséges felnőtt belőle. Ez tette az Édenkertet Ádám és Éva számára igazán Édenné. Rengeteg dolgon nem gondolkodtak, ami a bűnbeesés, és az Éden elvesztése óta probléma lett az ember számára; és amiken azóta is kínlódik, mivel a bűnbeesés nyomán elvesztette Isten nyugalmát, az őbenne elrejtőzött élet biztonságérzetét.

 

A nyugalom helyreállítása

Mi a helyzet tehát a hetedik nappal? Lezárult, vagy még tart?

Ján 5:17-18 Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, (gyógyítással a Bethesda tavánál), hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

Isten nem tud semmit sem tenni. A teremtés műve óta folyamatosan foglalkozik az emberrel, hiszen, bár a teremtés maga eredetileg rendben volt, az ember lázadása a lényeget – Isten és ember harmonikus közösségét – tönkretette. A nyugalom eredeti állapotát felváltotta az ember zaklatott, bűnnel, szenvedésekkel teli élete. És látta Isten, hogy ez már egyáltalán nem jó, ez már szörnyű, nem hagyhatta annyiban. Munkálkodott, hogy az embert kivezesse ebből az állapotból oda, ahova eredetileg helyezni akarta. Ki kellett szabadítania a jelenlegi állapot rabságából, és visszavezetni a nyugalom helyére. Ez Izrael esetében fizikai hely volt (Kánaán), ahol az Istennel való közösség helye a Szent Sátor, később pedig a Templom lett.

Érdekes, ahogy a Szentírás a nyugalomról beszél Istennel és a Templommal kapcsolatban:

1 Krón 22:9 De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert mindenfelől nyugalmat adok neki ellenségeitől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében.

ApCs 7:49 „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr –, vagy hol van az én nyugalmam helye? (István idézi az Ézsaiás 66:1-et a védőbeszédében)

A nyugalomnak fordított görög szónak kétféle jelentése van. Az egyik: amikor a szél eláll, és a víz lecsendesedik. A másik: egy hely, ahol nyugton élhetek, amelyet otthonnak tekinthetek. Érdekes ebből a szempontból Isten felkiáltása: a ház, amelyet nekem építettetek, nem az igazi lakhelyem. Elfogadom ugyan, és lakhelyemnek tekintem, mert megígértem, de az igazi lakhelyem nem az épület, hanem emberek szíve. Ezt már az Ószövetségben kijelentette Isten. Az volt a terve, hogy ezen a helyen Ő is otthon érezze magát, és mi is visszakerülhessünk az Ő nyugalmába. Épp ezért amikor Izsrael népe elfordult tőle és más isteneket kezdett köveni, elhagyta a Templomot. Már nem volt kapcsolata az izraeliek szívével.

10-11. v. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.

Nem emberi nyugalom az, amiről itt szó van, hanem az, hogy részesülünk az Ő nyugalmában. Miénk lehet a belső biztonságérzet, a beteljesülés, az otthonra találás érzése – akármilyen volt is a szülői otthon ahol felnőttünk. Egész életünkben ezt a beteljesedést keressük, erre lettünk teremtve, enélkül mindig üres, szomjas marad a szívünk.

  • Az igazi otthon kapcsolaton múlik, ha nincs békesség, azt semmilyen gazdagság nem pótolja. Nekem óriási élmény volt – ahogy egyszer tudatosodott bennem – hogy amikor haza megyek, igazi otthon vár.
  • Megtérésem után az egyik meghatározó élményem volt, amikor körülvett Isten nyugalma, messze azon túl, ahogy ezt korábban bármikor tapasztaltam. Volt időszak, amikor sok minden terhelte az életem, amivel szemben tanácstalan és tehetetlen volta. Ebben az állapotban, ahogy elkezdtem imádni Istent, a gyülekezetben, vagy bárhol, átéltem, hogy az Ő nyugalma körülvesz. Nem tüntette el a fájdalmas érzéseket, de átsegített rajtuk, reményt és biztonságérzetet adott.
  • Ez a bensőnk legmélyéből való szomjúság Isten nyugalma után sokfajta hiábavaló kielégülésbe hajszol: Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! (János 4:13-16) A samáriai asszony hiába kereste férfiaknál azt, amit Jézustól egy beszélgetés nyomán megkapott. Boldogan szaladt hirdetni Őt.
  • Isten terve szerint a munka lényege nem a megnyugvásért való, véget nem érő hajsza, hanem a megnyugodott állapotból kiinduló örömteli szolgálat: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatokés meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. (Máté 11:28) Tudnunk kell, hogy ezt a küldetésből lelkesen visszatérő tanítványainak mondta. Isten nem akar munkamániába, kiégésbe hajszolni. A célkitűzés, az indíték, az erőforrás és a bölcsesség ebből a megnyugvást adó személyes közösségből ered.
  • A megnyugvás egyik fő akadálya, hogy magunk akarjuk azt is kontrollálni, ami nincs a hatalmunkban – például elszántan aggódunk: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. (Fil 4:6-7)

A szétválasztás és az ígéret

Isten elkészítette a nyugalmat, de a mi döntésünk, hogy bemegyünk-e. Van egy örök nyugalom:

Jel 14: 13. És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.

Ebbe az örök nyugalomba Krisztus által jutunk be, nem a saját erőnkből, hanem a hittel fogadjuk az evangéliumot. Ott már nem lesz semmi, ami ezt a nyugalmat háborgatná, ahogy a gyönyörű dalban énekeljük: „Véget ér a szüntelen harc!”

Itt a földön azonban harcolnunk kell, új és új döntés elé kerülünk, újra és újra lehetőségünk van, hogy ebbe a nyugalomba bemenjünk, de el is veszíthetjük. Ekkor leszünk erőtlen (vagy épp túlzottan is „erőteljes”) keresztények.

1-3. v. Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.”

9-10. v. A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.  Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.

12-13. v. Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig (EFO: Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik.), és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.

A döntés azt jelenti, hogy több választási lehetőségünk van, de csak egy az, ami Isten nyugalmába vezet. Az ige Isten Igéjét borotvaéles kardnak nevezi. Ez a kard azonban nem pusztítani, ölni, sebezni rendeltetett, hanem szétválasztani. Szükség van rá! Minden helyzetben nagyon pontosan külön tudja választani, mi az, ami gondolatainkban, szándékainkban szellemi, Istentől való – hiszen az Ő Szellem már bennünk lakik – és mi az, ami lelki, vagyis a saját, adott esetben Isten ellen való reakciónk lenne. Az előbbi visz csak be a nyugalomba, az utóbbi nem. Íme egy példa, hogy működik a szétválasztás, és hogy mennyire engednünk kell, hogy az Ige külön válasszon bennünk szándékokat – nagyon könnyen becsapjuk magunkat, és akkor elveszítjük azt a nyugalmat:

Jakab 3:14-18 Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.

Minden döntésünknek következménye van, bennünk is, és körülöttünk is. Learatjuk a megfelelő gyümölcsöt aszerint, ahogy vetettünk. Jakab egyáltalán nem a hitből való megigazulás ellen beszél a levelében. Az a célja, hogy ne csapjuk be magunkat. Ne nevezzük hitnek, ami nem az (hiszen nincs gyümölcse), ne nevezzük bölcsességnek, ami nem az.

Isten Igéje azonban nem csak ítél, támaszt és segítséget is ígér:

14-16. v. Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Jézus, az értünk közbenjáró főpap nem kárhoztatni, vagy feleslegesen vegzálni akar. Ha rájöttünk, hogy elrontottunk valamit, nem riadtan elzárkóznunk kell, hanem annál inkább működtetni a gyermeki bizalmat. Nem csak akkor kell Istenhez járulni, ha minden rendben van, hanem akkor is (akkor még inkább), ha teljes a káosz. A bizalomnak is megvan a gyümölcse: irgalmat, kegyelmet, és segítséget kapunk.

Kapcsolat/ Lokáció

Kapcsolat

Címünk: 1143 Budapest,
Hungária krt. 109. 1. em. 2.

Telefon Laci:   +36 20 549 2219
Telefon Ildikó: +36 20 464 1168
Email: graceministrieshun@gmail.com

Események / Naptár