Isten tündöklő képmása, a Fiú

Az 1. rész, és az Ószövetségből vett idézetek

(figyelembe kell venni, hogy a levél írója nem a héber Ószövetségből, hanem annak ókori görög fordításából, az ún. Septuagintából idéz. Ezért vannak apró eltérések a héber szövegből készült magyar Ószövetség-fordításhoz képest.)

1-3. Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Zsolt 2:5-8 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.

4-5. Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?

2Sám 7:12-14a Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. Atyja leszek, és ő az én fiam lesz.

  1. Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!”

Zsolt 97:5-7 Viaszként olvadnak meg a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét. Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az Úr előtt borul le minden isten.

  1. És az angyalokról ezt mondja ugyan: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”,

Zsolt 104:4 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.

8-12. …de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” 

„Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha.”

Zsolt 45:6-8 Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba. Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.

Zsolt 102:19-21,25-28 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép. Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. …De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.

  1. Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”?

Zsolt 110:1 Dávid zsoltára. Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!

  1. Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget.

A zsidókhoz írt levélről általában (A Búzamag Bibliaiskola Újszövetség jegyzete alapján)

A pogányok közt terjedő Evangélium gyors növekedése elkerülhetetlenné tette az éles és végső függetlenedést a zsidó vallástól. A zsidókból megtért keresztények még mindig betartották a Törvényt, noha üdvösségüket Jézustól, a Messiástól várták. Az Evangéliumot elutasító zsidóság szembenállása egyre keményebb lett, úgy hogy még Pál is teljesen feladta szolgálatát a zsidóság körében (ApCs 28:28).

Ezt a szakadást két tényező is erősítette. A hagyományos zsidó gondolkodás szerint egy pogány csak úgy válhatott Jahve követőjévé, ha egyúttal zsidóvá válik (pl. körülmetélkedik); ezért számukra a pogányokkal való közösségvállalás elfogadhatatlan volt. Másrészt a zsidó vallás a templomi áldozat felől egyre inkább a Törvény megvalósítása felé fordította figyelmét, ezzel együtt egyre törvényeskedőbbé vált. Ezt a folyamatot tetőzte be a Templom lerombolása Kr. u. 70-ben.

A zsidókeresztények számára ez a folyamat nehéz kérdéseket vetett fel. Hogyan értelmezzék az ószövetségi írásokat? A rabbik hagyományos felfogásával szemben milyen új értelmezést kíván Jézus, a Messiás kijelentése? Hogyan viszonyuljanak a Törvényhez hű honfitársaikhoz, akik egyre inkább fel akarnak lázadni a római uralom ellen, és a békességre törekvő keresztényeket árulónak tekintik? Ha visszatérnek népük körébe, a Törvény kebelébe, akkor viszont Krisztus megváltását hagyják el.

Sok megingott gondolkodású zsidókeresztény hitének elhagyását és a Törvényhez való visszatérést fontolgatta. Ezek az emberek ugyanakkor erkölcsileg szilárd, az Írásokban jártas hívők is voltak, akiknek a döntése az egész Egyházra is befolyással bírt.

A Zsidókhoz írt levél ezekre a kérdésekre válaszol, különösen az üldözések nyomására megingottaknak. Bár nincs külön feltüntetve, mégis valószínű, hogy vagy a római (keresztényként üldözött) vagy még inkább a palesztinai (saját honfitársaik támadását is átélő) zsidókeresztényeknek küldték. A levél szerzője körül még nagyobb a bizonytalanság, hiszen (Pál általános szokásától eltérően) nincs neve a levélben feltüntetve, még utalás sincs személyére. Nyilvánvaló, hogy mély hitű keresztény volt, de nem Jézus személyes tanítványa, minden valószínűség szerint maga is zsidó, aki nagyon jól ismeri az Ószövetséget, és a Septuaginta változat szerint idézi. Nyelvezete ugyanakkor az Újszövetségben a legközelebb áll a klasszikus irodalmi göröghöz. Timóteus barátja volt, és nyilvánvalóan a páli körhöz tartozó. Több ókori keresztény író Pálnak tulajdonítja a levelet, azzal, hogy pogány-apostolsága miatt nem tüntette fel nevét. Tertullianus Barnabást, Luther Márton Apollóst véli a levél írójának (elvben mind a kettő megfelelne szerzőnek). Ha a szerzője nem is biztos, abban nincs kétség, hogy nem csak ihletett irat, de az Újszövetség egyik legfontosabb műve. Még a templom (Kr. u. 70) lerombolása előtt, de ahhoz közeli időpontban született.

A levél rengeteg ószövetségi példával felépített összehasonlítás-sorozatból, és közbehelyezett figyelmeztetésekből, intésekből áll az irat: inkább nagyszabású szónoklathoz, mint levélhez hasonlít. Témája a “különb” szó köré épül: Istennek Krisztusban adott kijelentése fölötte áll annak, ahogy a lévita papság alkalmazta a Törvényt. Jézus olyan Messiás, aki életét adta értünk, és egyetlen áldozatával beteljesítette a megváltást, amelynek az ószövetségi rendtartás csak halvány előképe volt. Nem kell-e teljes szívvel Őt követnünk és imádnunk hát? És főleg: ha már elhittük és megismertük az Ő váltságát, hogyan reménykedhetnénk újra abban a rendszerben, amit Ő hatályon kívül helyezett? Hiszen akkor azokat igazolnánk, akik hamis Messiásként elítélték és keresztre küldték Jézust!

A hasonlíthatatlan, lenyűgöző Messiás

1:1-3 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Csak ez az első három vers káprázatos, nehéz rá szavakat találni! Bele tudunk-e, merünk-e gondolni?!

 

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten

Pál szerint már a teremtés is kijelentés Istenről. De Ő nem hagyta annyiban, teljes egészében meg akarta ismertetni magát. Szólt az emberekhez a lelkiismeretükön keresztül. Aztán keresett embereket – prófétákat – akik átadtak üzeneteket Istenről. Néha angyalok hoztak üzenetet (erről is vannak elnevezve – „üzenethozók”); de ez ritkán történt, mert az emberi üzenethozók közülünk valók voltak, akik személyesen is belerezonáltak az üzenetbe, hogy átélhető legyen az számunkra. Soha nem voltak személytelen robotok, vagy hangszórók. És nem csak üzeneteket hordoztak Istentől, hanem jelenlétének átformáló hatását. Nem akárki lehetett próféta. Azon kívül, hogy Isten választotta ki őt, jellemében is hozzá kellett nőnie a feladathoz.

Üzenet üzenetre épült, és üzenetek arra is ráépültek, amiket a korábbi üzenetek elvégeztek: vígaszt a szenvedőknek, bátorítást a gyengéknek, szabadulást a raboknak, áldást az engedelmeseknek – de ítéletet is az engedetleneknek. Láthatóvá vált, hogy Isten üzenete nem csak tartalmában beszél Istenről, hanem gyümölcsében is. Soha nem maradt hatás nélkül, személyes, élő szava volt az élő, személyes Istennek, nem csak beszélt az életről, életet is teremtett! Így egyre jobban kiteljesedett az kép – az az élő, cselekvő, kisugárzó képmás – amit Isten emberei hordoztak és lejegyeztek. Egyszer aztán eljött az idő, hogy megjelenjen a tökéletes, élő Képmás.

 

Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk

Ján 1:14,18 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Amikor Jézusról gondolkozunk, akkor fontos tudomásul vennünk, ki is az, aki beszél. Isten korábban mindig emberi közvetítőket használt, de az idő teljességében Ő maga jött el, hogy beszéljen hozzánk, sőt, hogy szemlélhető módon megmutassa magát a láthatatlan Isten. Nemrég volt karácsony, amikor azt ünnepeljük, hogy Isten a maga korlátlan hatalmát önként levetve, kiszolgáltatott csecsemőként lett láthatóvá. Micsoda feszültség! Hiszen ki is volt valójában a sírdogáló kisded?

 

Aki által (Isten) a világot teremtette

Ján 1:3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.

Kol 1:16-17 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.

Ha végig nézünk ezen a lenyűgöző méretű, káprázatosan gazdag teremtett világon, akkor gondoljuk végig, hogy milyen lehet az a személyes lény, akinek a gondolatában már létezett mindez, mielőtt létrejött volna – és akinek volt rá hatalma, hogy létre is hozza. A Fiú nem csak játszadozó kisgyermeke volt az Atyának, hanem egyenrangú „tervezőmérnöke”, és létrehozó, teremtő partnere.

 

Akit mindennek örökösévé tett

1Kor 15:24-28 Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy mindent az ő lába alá vetett, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben

Az örökös olyan valaki, akire rábíznak, akinek átadnak, teljes hatalmába bocsátanak valamit. Csodálatos dolog átvenni egy nagy értékű örökséget, amit valaki más hozott létre, és most a miénk lett. Jézus azonban annak lett az örökösévé, teljhatalmú birtokosává, amit az Atyával közösen hozott létre. És nem csak egy teremtő pillanatot jelent, hanem a teljes folyamatot, amivé a világ azzá vált, válik, és válni fog, bele értve az újjáteremtés művét, ami épp csak elkezdődött.

 

Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása

Ján 14:9 Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát?

Kol 2:9-10 Mert benne lakik az istenség (Isten lénye) egész teljessége testileg (egy testi megjelenés mögött), és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.

2Kor 3:18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

Róm 8:28-29 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött.

Isten lényének természetes valósága a sugárzó dicsőség, a gyönyörűséges, vonzó tökéletesség. Jézus mindent bemutatott, amit nekünk Istenről tudnunk kell, de nem csak és nem is elsősorban a tanításaiban, vagy a jelekben és csodákban. Jézusban megjelent számunkra egy hibátlan jellem és egy mindenben helytálló gondolkodásmód, egy valós, hazugság és manipuláció nélküli viszony a világhoz, az emberekhez. Nem uralkodni, szolgálni jött, nem magának akart jót, hanem mindenkinek, akivel kapcsolatba került, és aki hajlandó volt hinni benne, és ezért semmilyen áldozattól nem riadt vissza, egészen a kereszthalálig. Noha Ő maga tökéletes volt, mégsem elsősorban azt éreztette az emberekkel, hogy milyen tökéletlenek, hanem hogy milyenné válhatnak. Mivel láttuk Őt, most már pontosan tudjuk, hogy Isten hogyan érez, hogyan gondolkodik. Egyébként honnan is tudhatnánk?

 

Aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget

Vannak kijelentések, amelyeket hittel el tudunk fogadni igaznak, de ésszel felfogni nem vagyunk képesek. Isten nem csak létrehozta a teremtett világot, de folyamatosan ügyel, gondot visel rá – sőt tulajdonképp fenntartja a működését. Hogyan, miként teszi ezt, ez alapvetően titok, hiszen a természet jelenségeinek, sőt az emberi gondolkozásnak is vannak sajátos, működtető törvényszerűségei, de az Ige szerint mégsem csak Istentől független mechanikus gépezetként működik a világ. A Messiás, Isten Fia, aki számunkra emberként a Názáreti Jézus néven lett ismerős, valójában maga a mindenható, teremtő-fenntartó munkát végző Isten, az Atyával és a Szent Szellemmel való örök együttműködésében.

Nekünk hatalmas biztonságérzetet nyújt, hogy a világ történései nem csak elszabadult hajóágyú jellegű véletlenek, bármennyire is olyannak tűnik a világ. Hiszünk abban, hogy Jézus kezében tartja mindezt, terve van velünk, és ezt minden ellenállás dacára véghez is viszi.

 

Miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Isten szívének legmélyét akkor nyitotta meg számunkra Jézus, amikor bűntelen Bárányként az életét adta bűneinkért, amikor elvette a büntetést lázadásunkért. Már az Ószövetség is hirdette, hogy Isten nem gyönyörködik a bűnös halálában, hanem hogy megtérjen és éljen. Az elrendelt áldozatok is erről szóltak. Az azonban bárki számára elképzelhetetlen volt, hogy maga az Örökkévaló Jahve ölt emberi testet, hogy Önmaga feláldozásával megtisztítson és újjáteremtsen minket.

Ennek az emberi gondolkodás számára elképzelhetetlen isteni műnek azonban van mégis egy bizonyítéka. Jézus, az önmagát feláldozó Messiás nem maradt a sírban, az Atya harmadik napon feltámasztotta Őt, és a maga jobbjára ültette, minden más név és hatalom fölé.

 

Néhány példa – messze nagyszerűbb az angyaloknál

Jézus nem akármilyen Messiás. Egyrészt kisebb földi dicsőségű, és gyengébb földi hatalmú annál, akit a zsidók vártak, másrészt messze nagyobb dicsőséget hordozott, és nagyobb szellemi hatalom birtokosa. A zsidók számára a mennyei világ látható megjelenései az angyalok voltak, hiszen Istent senki sem láthatja, aki él. Emiatt fennállt a kísértése annak, hogy az angyalokat imádják, mint ahogy sok okkult-eretnek irányzat, vagy más vallás az angyalokhoz hasonló lényeket (sokszor valójában bukott angyalokat, démonokat) imádott. Mi a helyzet tehát Jézussal, a megjelent Messiással? Mint ember, látszólag messze kisebb hatalmú volt az angyaloknál, bár az ószövetségi prófétáknál több jelet és csodát tett. Noha a lénye eltörpült az Ószövetség angyali jelenéseinek dicsősége és ereje mögött, Ő valójában messze fölöttük áll. Ezt tükrözik az 1. részben található ószövetségi előkép-próféciák is, pl.:

 

A menyegzője előtt álló győzelmes Messiás király

Zsolt 45:2-3,6-8,11-12 Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!

…Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba. Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.

Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát! Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte! 

Ez a kép messze nagyszerűbb annál, mint amelynek Izrael valódi királyai közül bármelyik meg tudott volna felelni. Ezért a próféták megjövendölték az igazi Felkent, a Messiás király eljövetelét, aki Dávid utóda lesz, az ő trónján ül majd, és beteljesít minden várakozást. Őhozzá járulnak majd minden nép gyermekei. Trónja örök trón, mert az igazság őszinte szeretetén és a gonoszság következetes gyűlölésén alapul. Ő az az uralkodó, aki minden szempontból áldás az országnak. Most még csak a hívők lelkén uralkodik, de aztok már most is szolgálhatják, imádhatják Őt – minden népből és nemzetből, nem csak Izrael népéből. Ennek a megvalósuló uralomnak a képe a királyi menyegző.

 

Dávid Fia és Ura egyszerre

Mát 22:41-46 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról (a Messiásról)? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia? De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.

Ez volt a befejezése annak a vitasorozatnak, amely a Nagyhéten zajlott Jézus és az írástudók, templomi elöljárók között. Miután minden csapdának szánt kérdésre meg tudott felelni, Jézus is feltett egy jogos kérdést. Erre csak egyetlen válasz lehetséges: a Messiás emberileg Dávid leszármazottja lesz, de egyúttal sokkal fenségesebb nála: Isten Fia jelenik meg emberi testben. Egy rövid időre kisebb az angyaloknál, de a megváltást beteljesítve, az Atya jobbján ülve mindenkinél nagyobb. Az Ő nevére fog meghajolni minden térd.

Zsolt 110:1 Dávid zsoltára. Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!

A zsámoly a trónszék része, míg a király a trónón ül, a lábát a zsámolyon nyugtatja. Ennek a királynak olyan hatalmas lesz a diadalma, hogy az ellenségei nem lesznek többek, mint zsámolyok a lába alatt. Semmi és senki sem akadályozhatja uralmát, de nem is szükséges, mert tökéletes igazságosságon és bölcsességen alapul. Nincs semmilyen vezető, uralkodó, vagy hatalom, amely fölérhetne vele.

Kapcsolat

Kapcsolat

Címünk: 1143 Budapest,
Hungária krt. 109. 1. em. 2.

Telefon Laci:   +36 20 549 2219
Telefon Ildikó: +36 20 464 1168
Email: graceministrieshun@gmail.com

Eseménynaptár