Mindennapi Advent – Filippi 4,1-9

Fil 3,20–21; 4,1 „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.”

„Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!”

 

Mi is az Advent?

Ma Advent negyedik vasárnapja van. Nekünk erről a kifejezésről és időszakról az jut eszünkbe, hogy „várakozás” – különösen az ajándékra és az ünnepi hangulatra váró gyermekeknek. Maga a latin szó, illetve az egyházi év ezen időszakának pontos neve (Adventum Domini) azt jelenti: „Megérkezés”, „Az Úr eljövetele”. Nem a várakozás ténye a lényeg, hanem hogy mi is az, amire várunk. Jézussal kapcsolatban többféle értelme is van az Adventnek:

  • Az ószövetségi próféták megjövendölték Isten különleges Felkentjének, a Messiásnak eljövetelét. A kegyes zsidók azóta is várják, Jézus korában különösen intenzív, már-már hisztérikus volt ez a várakozás.
  • 2000 évvel ezelőtt beteljesült ez a várakozás, messze azon felül, amire emberi elme várakozni-vágyakozni tudott. Ez volt az első Advent. Eljött közénk, teremtett emberek közé maga a Teremtő, korlátlan hatalmú Isten. Nem harsonával, villámlással, sugárzó dicsőséggel jött, hanem egyszerű csecsemőként születetett meg egy falusi istállóban. Nem azért jött, hogy hatalmát fitogtassa, hanem hogy szolgáljon minket, és életét adja megváltásunkért. Egyszerű emberként élt, aki mindenben az Atyától függ, Ő volt az életének, minden gondolatának és cselekedetének forrása. Ezt ünnepeljük karácsonykor. Ezért nekem a kedvenc karácsonyi Igém a Filippi levélben található:

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,5–8)

  • A prófétai jövendöléseknek csak egyik része teljesedett be azokban az időkben. A másik részük már valóban hatalommal teljes, dicsőséges eljövetelről szól. Ez lesz a második, végső Advent. Maga Jézus is megerősítette a próféciákat:

„És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Máté 24,30)

  • Számomra van egy harmadik értelme az Adventnek, és erről szól a Filippi levél 4. rész első fele. Ezt nevezem úgy: „mindennapi Advent”. Jézus is beszélt erről, hol is van Ő számunkra a két nagy Advent között.

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Ján 14,18–19).

„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,19–20)

 

 

Mindennapi Advent

Jézus először eljött alázatban, hogy megváltson az Atya számára, végül eljön dicsőségben, hogy örökké vele éljünk. Mind a kettő szemmel látható, nyilvános eljövetel, Advent. Ha ebben a két tényben valóban hiszünk, annak szerves következménye, hogy nem töltjük nélküle a kettő közötti időszakot sem. Erről szólnak igék is ebben a részben:

Fil 4,9 „Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.”

Életünk a Szent Szellem temploma, aki adatott nekünk, hogy a szívünkben lakjon. Őáltala Krisztus folyamatosan velünk, sőt bennünk van, akár tudjuk, akár érezzük, akár nem. Ez a jelenlét láthatatlan. És ha nem igényeljük a jelenlétét, nem rendeljük alá neki a napjainkat, gondolatainkat, céljainkat, akkor nem is tapasztaljuk meg. Pedig Jézus szeretne minden percünkbe, gondolatunkba, célunkba belépni, megérkezni, mindennapi Adventet hozni. Életünk minden pillanatát ünneppé varázsolni, akármilyen is az egyébként. Ez az eljövetel nem automatikus, aktív hit kell hozzá. Erre szólít fel Pál is:

Fil 4,1 „Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!”

Ha valahol ilyet olvastok a Bibliában egy mondat elején: „ezért tehát” – vagy Károli stílusban: „annakokáért” – akkor lapozzatok vissza. Ami ott elhangzik, az szerves folytatása, következménye egy korábbi közlésnek. A Szentírás általában nem különálló szavakból, mondatokból áll, hanem összefüggő gondolatmenetekből. Az előzmény itt az egész eddigi levél, de különösen az előző rész vége:

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.”

Pál hitének például az a következménye, hogy meghitt, sugárzó szeretettel beszél a filippiekhez, egy mondaton belül kétszer mondja: „szeretteim”, sőt: „örömöm és koronám”! Nem kötelességből foglalkozik velük, vágyakozik utánuk! (Követendő példa minden keresztény vezető, szolgáló számára!) És vágyakozik arra, hogy örömteli, harmonikus, sikeres életük legyen. Ad is (a teljesség igénye nélkül) néhány jótanácsot ehhez.

Törekvés az egyetértésre

Fil 4,2–3 „Evódiát intem, és Szintikhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.”

Először is ez a két nőtestvér igen aktív, elszánt munkatársai voltak Pálnak. Nőkkel ugyanúgy képes volt együttműködni, mint férfiakkal. Másodszor, előfordul, hogy odaszánt életű hívő vezetők nehezen találják meg egymással az összhangot. Erre rengeteg példát láttam. Sok oka lehet, hogy valamiért problémám lesz a másikkal, nem szimpatikus, néha apró sérelmet nagyít fel az Ellenség. Nagyon fontos, hogy ezeket a nézeteltéréseket ne söpörjük a szőnyeg alá: „most erre nincs idő, sok a tennivaló…” Ha a vezetők közt ellentétek vannak, ez egy idő után hatással lesz emberekre, akár az egész gyülekezetre. Egyesek az egyik, mások a másik pártjára állnak. Megromlik a gyülekezeti légkör, végső formájában szakadás lesz. Isten munkáját rombolják le olyanok, akik egyébként Istenért dolgoznak! Pál előre látja a veszélyt, és közvetítőt is felkér, mivel úgy látszik, a két testvérnek maguktól nem sikerült zöldágra vergődni. Nem szégyen néha segítséget kérni! Makacsul bezárkózni, értelmetlen módon kenyértörésre vinni a dolgot, AZ A SZÉGYEN! Jézus be akar lépni, Őbenne minden konfliktusra van jó, valós megoldás. Legyen egy aktuális Adventje!

Öröm és szelídség

Fil 4,4–5 „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!”

Miről ismernek meg minket, keresztényeket? Mi jut eszükbe rólunk? Mi jut eszükbe rólad? Sok minden fontos lehet, de itt Pál csak két dolgot említ, nyilván, mert ezeket különösen fontosnak tartja: öröm és szelídség – a Károliban szelídlelkűség. Ha azt látják, hogy a keresztények hite merev, örömtelen, katonás kötelességteljesítés, az nem lesz vonzó. Miért csatlakozzanak valamihez, amiben azok sem találnak örömet, akik már benne vannak?

A másik kifejezés az eredeti görögben így hangzik: „epieikész”. Nem csak kiejteni nehéz, lefordítani sem könnyű. A régi görögök is használták. Arisztotelész szerint az olyan ember, aki „epieikész”, az tudja, hogy gyakran valami a törvény szerint tökéletesen jogos, ennek ellenére morálisan teljesen hibás lehet. Tudja, mikor lenne teljesen tisztességtelen a jogához ragaszkodni. Az Újszövetség alapján az „epieikész” az a tulajdonság, amely Istenhez vezethető vissza. Hol lennénk mi, ha Isten a jogát érvényesítette volna, ha Isten csak a törvény hajlíthatatlan szabályát mérte volna ránk? Milyen gyakran láttunk már közösségeket, melyek vitatkozás miatt szétszakadnak, és keservesen szenvednek amiatt, hogy a közösség tagjai a törvényt betű szerint értelmezik. Az emberi társadalom minden területén, beleértve az Úr gyülekezetét is, egy új korszak kezdődik, ha az emberek abba hagyják a törvényre és az abban biztosított jogokra való hivatkozást, és elkezdik Istent az „epieikész”-re kérni, elkezdenek e szerint élni és gondolkozni. Nem arról fognak megismerni minket, mi mindent ellenzünk és gyűlölünk, hanem mit képviselünk, milyen szellemiség nevében vagyunk jelen. Így kaphat új értelmet ez a kifejezés: „Az Úr közel!” Ha mi nem magunkat, hanem az Ő szelíd természetét akarjuk érvényesíteni, akkor közel jön hozzánk, sőt azokhoz is, akik nem, vagy nem jól ismerik Őt: Adventjük lesz!

Stresszkezelés Krisztus által

Fil 4,6–7 „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”

Aggódni felesleges és káros is, mégis olyan gyakran tesszük. Szervezetünk és gondolkodásunk megfeszített pluszmunkára képes kritikus, vagy veszélyes helyzetben. Az aggódás erre a feszült állapotra kényszerít akkor is, ha erre nincs szükség, valamilyen elképzelt jövőbeli kockázat miatt. A sok túlfeszültség azonban megbosszulja magát, a szervezet elkezdi a stressz okozta tüneteket mutatni: kifáradás, és mindenféle egyéb pszichoszomatikus tünetek. A stressz, az aggódás megfertőzi a józan gondolkodásunkat és a kapcsolatainkat is. Pál nem csak annyit mond, ne aggódj, hanem hozzáteszi: inkább fordulj más megoldás irányába. Ha egy nehéz, kockázatos helyzetben vagy, tárd fel Isten előtt! Vond be Őt abba a helyzetbe, hadd lépjen be, és kerüljön az Ő kezébe, amit mi úgysem tudunk kezelni. Ha gyakran jön az aggódás kísértése, gyakran imádkozz, és mindenkor add meg a lehetőséget Krisztusnak a mindennapi Adventhez.

A végeredmény csodálatos: a feszült aggodalom helyére Isten békessége lép! Ez a békesség meghaladja az értelmed minden lehetőségét, tehát az értelmed megnyugodhat. Nem azért lesz békességed, mert kitaláltad a megoldást minden eshetőségre (ez úgyse működik), hanem mert Istennek kell kitalálni a megoldást, és Ő munkálkodik! Fura békesség, mégis csodálatos: nyugodt vagy, bár nem tudod mi lesz, de ez nem is zavar. Csak azt tudod, ki lesz veled, ki lesz ott a holnapban, mert akkor is átélheted majd a holnapi Adventedet. Sokszor idézzük az ígéretet:

Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” De az ígéret csak az előzetes hozzáállásunkkal együtt működik: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és…”

Lelkészként rengeteg olyan helyzettel szembesültem, ahol a kockázat nem csak engem, hanem az egész közösséget érintette. Ilyen volt például az imaház-csere és az építkezés folyamata. Nem hibázzuk-e el, ott lesznek-e az anyagiak, elkészül-e minden időben? Ráadásul lelkészként fontos volt az is, hogy biztonságérzést sugározzak az embereknek. Többet imádkoztam, mint valaha, de Isten békességet adott, hogy Ő kezdeményezte, és kézben tartja a folyamatot, az anyagiakat, a munkákat stb. Akkoriban néha magam is megdöbbentem, hogy mennyire nem aggódom, noha hajlamos vagyok rá. Ez a békesség megőrizte a józan gondolkodásomat, hogy helyes döntéseket hozzak, hogy jól kezeljem a konfliktushelyzeteket, hogy a nehézségek ne telepedjenek rá a kapcsolataimra. Végül is minden elrendeződött, és minden új vendég csodálja, ami létre jött.

Egyébként pedig

Fil 4,8–9 „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.”

Isten Igéje nem ad pontos útmutatást mindenre. Leginkább arra ad útmutatást, milyen irányt válasszunk a gondolkodásunknak minden helyzetben. Ha dönteni kell, arra haladjunk, amit ez a felsorolás tartalmaz. És általában, a gondolatok, a vágyak, a késztetések, amelyek felszínre jönnek bennünk, azok közt hogyan válogassunk? Mely gondolatoknak engedjük, hogy gyökeret verjenek, melyeknek ne? Nem szabad mindenféle gondolatot dédelgetni, nem szabad a gondolatainknak teljes szabadságot adni, közéjük dobni a gyeplőt. Észre kell venni, ha a szívem hazug, tisztátalan, agresszív, zűrös, rosszhiszemű, vádló, keserű, önsajnáló, megkeményedett irányba vinne, és sürgősen el kell indítani egy másik, jobb irányba. Ezek az élet gyakori, apró, de nagyon fontos döntései. Ha megfelelő irányt választunk gondolatainknak – akármilyen harcba is kerül szembeszállni a kísértő gondolatokkal – egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy a békesség Istene betársul, velünk lép, velünk gondolkodik, megosztja velünk az Ő gondolatait, békességét és örömét!

Igen, volt egy csodálatos Advent kétezer éve, és négy héten át készülünk minden évben, hogy ezt megünnepeljük, ez helyes. Erőteljes reményként él bennünk a végső Advent ígérete, ez is helyes. De a kettő között folyamatosan átélhetjük Krisztus eljövetelét, belépését az életünk minden apró rezdülésébe. Mindennapi Adventben élhetünk.

Kapcsolat

Kapcsolat

Címünk: 1143 Budapest,
Hungária krt. 109. 1. em. 2.

Telefon Laci:   +36 20 549 2219
Telefon Ildikó: +36 20 464 1168
Email: graceministrieshun@gmail.com

Eseménynaptár