Filippi levél – meghittség, bátorítás, öröm, odaadás, Krisztus

Fil 1,1 „Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt…”

Bevezető

Filippi a város

Ma már csak romjai láthatók. Eredeti neve Krenidesz volt, és ma is ez a közeli település neve. Itt futott át egy fontos kereskedelmi és hadi útvonal. A Kr. e 350-es években a várost a trákok támadták meg, és ezért lakói a makedón királyhoz fordultak segítségért. II. Philipposz (Nagy Sándor apja) felismerve a város fontos gazdasági és stratégiai fontosságát, elfoglalta és megerősítette Kr. e 356-ban, majd magáról nevezte el. Nemsokára virágzásnak indult. Elkészültek a város falai, színházat és középületeket építettek, művészeti központtá és a régió központjává lett.

Pál misszióútjai

 

    • kiindulópont: Antiochia, az első pogány-gyülekezet. Barnabás hívta ide szolgálni Pált. Itt építette fel Isten a küldetésére, itt kapott a többi vezetővel közösen látást, itt készült fel, és végül innen küldte ki őt és Barnabást a Szent Szellem (ApCsel 13,1–3).
    • út – Ciprusba utaztak, utána Kisázsia délkeleti tartományaiban hirdették az igét: Pergé, Pizídiai Antiochia (többfelé is volt ilyen nevű város), Ikónium, Lisztra, Derbé. Mindenhol először a zsinagógákba mentek tanítani, de a zsidók helyett inkább a hit iránt érdeklődő pogányok nyíltak meg többnyire az evangélium üzenetének. A meg nem tért zsidók pedig féltékennyé, gyűlölködővé váltak, üldözni kezdték őket, fellázították ellenük a sokaságot.
    • út – először végig látogatták a korábban alapított gyülekezeteket. Különváltak Barnabással, Silás lett Pál útitársa, és más tanítványok is, akiket Pál magával vitt (pl. az ifjú Timóteust). Utána tovább haladtak Kisázsiában nyugat felé, de a Szent Szellem sehol se engedte szolgálni őket. Végül eljutottak az Égei tenger partján fekvő Troászba, ahol Pál álmot látott: Egy makedón férfi kérte, hogy jöjjön át hozzájuk, és legyen segítségükre.
    • Áthajóztak Makedóniába – Pál szolgálata átlépett az európai kontinensre. Innentől Lukács, az ApCsel írója többes szám első személyben tudósít („mi” rész), ugyanis Troászban csatlakozik Pálékhoz. A hajóúton Szamotrakén keresztül Neapolisba érkeztek, utána rögtön átmentek Filippibe.

    Pál Filippiben – ApCsel 16,11–40

    Itt Pál szolgálata több szempontból is szokatlanul indult. A városban nem volt zsinagóga, mert nem volt a létrehozásához szükséges legalább 10 felnőtt zsidó férfi. Pál tehát nem ott kezdte a szolgálatát, hanem talált egybegyűlt imádkozó nőket a folyóparton, nekik prédikált. Az első megtérő pedig Lídia lett, egy egyedülálló asszony, aki ráadásul „istenfélő” volt, azaz az ApCsel szóhasználata szerint pogány származású, de a mózesi hit iránt őszintén érdeklődő. Kereskedő volt, bíborárus, ezért valószínűleg elég gazdag. Befogadta a hívőket, ott jött létre az első gyülekezet.

    Mivel a gyülekezet pogány, nem zsidó alapon indult el, a hívők elleni támadás is onnan indult. Csatlakozott hozzájuk egy démoni befolyás alatt álló jósolgató rabszolgalány, és hangosan hirdette: Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek! (17. v.). Igazat mondott ugyan, de rossz szellemet terjesztett, és a démon később durvábban befolyásolhatta volna a tapasztalatlan hívőket. Pál ezért kiűzte a démont a lányból.

    A jóslás korábban nagy hasznot hajtott, persze nem a rabszolgalánynak, hanem a gazdáinak (sajnos ma is sok pénzt pazarolnak ilyesmire az emberek). Mivel befulladt az üzlet, a gazdái Pálra és Silásra támadtak. Ahogy korábban a zsidók, ők is felszították a csőcseléket, és társadalmi befolyásuk felhasználásával elérték a város elöljáróinál, hogy megkorbácsoltassák, és börtönbe vettessék Pált és Silást. Ők pedig, mivel éjszaka nem tudtak elaludni – talán a fájdalmak miatt – bosszankodás és kesergés helyett énekkel dicsőítették Istent. Isten úgy válaszolt a hitükre, hogy földrengést támasztott, lehulltak a bilincsek, és kinyílt a börtönajtó.

    A börtönőr először öngyilkos akart lenni (ha megszöknek a rabok, úgyis kivégzik), de Pál meggyőzte, hogy egyrészt nem szöktek meg a rabok, másrészt jobb ötlet inkább családjával együtt megtérnie. Másnapra pedig kiderült, hogy törvényszegő módon, tárgyalás és ítélet nélkül vetették börtönbe őket, ráadásul Pált római polgárként megkorbácsolni sem lett volna szabad. A megijedt városi vezetőktől Pál kikövetelte, hogy személyesen és bocsánatot kérve vezessék ki a börtönből. Valószínűleg nem elsősorban a saját, hanem az ottmaradt gyülekezet miatt tett így. Ne az terjedjen el róluk, hogy egy bűnözőt követnek. Amikor Pálék elhagyják a várost, véget ér az ApCsel „mi” része: Lukács ott maradt pásztorolni a gyülekezetet.

    A levél címzettjei:

    • Lídia – gazdag nő előkelő kapcsolatokkal; a börtönőr – bírósági és aljanép kapcsolatokkal
    • Sok aktív nő volt köztük, kettőt említ is a levél – lelkesek, de veszekedősek.
    • Hűséges, egészségesen működő gyülekezet, mély lelki-szellemi közösség volt köztük és Pál között, szívesen támogatták Pál szolgálatát (pl. korinthusi szolgálata idején). Hosszú ideig nem volt rá módjuk, de most Epafroditus vitt adományt – Pál elfogadta tőlük és hálás volt érte. Mivel aggódtak Epafroditusért, aki megbetegedett, de azóta meggyógyult, több apropója is volt a levélírásnak.

    Fil 1,3–7 „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.”

Kapcsolat

Kapcsolat

Címünk: 1143 Budapest,
Hungária krt. 109. 1. em. 2.

Telefon Laci:   +36 20 549 2219
Telefon Ildikó: +36 20 464 1168
Email: graceministrieshun@gmail.com

Eseménynaptár